A kicsi lány és a nagy szellem találkozása

III. Fejezet – Kölcsön kenyér visszajár

Lina másnap reggel óriási fájdalomra ébredt, amely az egész testét körbe járta. Nem tudta, hogy mi lett a csata végkimenetele, mert a végére már elájult. Arra még emlékezett, hogy a Souryuuha legyőzte a Sárkány Igát, de abban a pillanatban el is fogyott az ereje. Kinyitotta szemét és látta, hogy ismét a barlangban van. Megpróbált felülni, de nem nagyon ment neki. Nem is próbálkozott tovább, így fektében nézett körül. Mellette vidám tűz lobogott, és ruhái ott voltak mellette, újra tisztán. Ekkor eszébe jutott Sesshoumaru. – vajon vele mi lehet? – így töprengett magában, mígnem egy ismerős hang ki nem ábrándította gondolataiból.

-        Örülök, hogy ilyen gyorsan magadhoz tértél! Úgy látszik, te könnyebben megúsztad, mint Sesshoumaru nagyúr – Rin volt az, aki megszólította. A szája mosolyra fakadt, hogy Lina felébredt, de a szeme még mindig szomorú volt.

-        Miért mi történt?

-        Szóval nem emlékszel? Akkor elmondom: Miután a Souryuuha legyőzte a Sárkány Igát a gömb feléd, haladt és megölni készült. De Sesshoumaru Nagyúr ezt nem hagyhatta. Eléd ugrott, hogy megvédjen a támadástól, de…

-        Mi történt? – kérdezte Lina, de valahogy legbelül tudta, hogy mit fog Rin mondani.

-        Hát… Sesshoumaru nagyúr nagyon legyengült a harc során és… nem maradt annyi ereje, hogy ki tudja védeni a Souryuuhát… így az, telibe találta.

-        Ugye nem hallt meg? – vetette fel félve Lina.

-        Nem… de súlyosan megsérült. Ha nem lett volna rajta az a páncél… akkor valószínűleg… de hál Istennek él. A sérülései begyógyultak, mivel szellem, de még mindig nem tért magához.

-        Hol… hol van?

-        Ott. – felelte Rin és megmutatta az irányt.

Lina arra fordult. Amit látott attól kis híján a szívverése is leállt. Sesshoumaru ott feküdt a fal mellett. Látszott az arcán, hogy szenved, és fájdalmai vannak. – Talán segíthetek, hogy elmúljanak a fájdalmai, és hamar felépüljön.- gondolta Lina, és gyorsan ellenőrizte, hogy van-e annyi varázsereje már, hogy meg tudja gyógyítani. Úgy tűnt a gondos ápolás során teljesen visszatért az ereje, csak még azt nem tudta, hogy fog oda menni hozzá.

-        Rin. – szólalt meg hirtelen Lina.

-        Igen. – odaszaladt hozzá miután megnézte Sesshoumarut.

-        Kérlek, segíts felállni!

-        Miért mit akarsz?

-        Segíteni akarok neki. Ő már kétszer megmentette az életem. Most pedig én mentem meg az övét. Ez így helyes.

-        Ahogy gondolod. De biztos, hogy van rá elég erőd.

-        Ne aggódj én Verselő Lina vagyok, nem egy kisstílű boszorkány tanonc. :o)

Rin segített Linának lábra állni, és odamentek Sesshoumaru fekhelyéhez. Lina letérdelt mellette, mellkasa fölé helyezte kezeit, mély levegőt vett és mondta:

-        Legyen áldott teremtő kezed, mivel az életnek magvát elvetetted. Imádkozom előtted és kérlek, adj még egy esélyt lényednek. Mutasd meg kegyes hatalmad, és áldani fogom örökre, a te neved!

Sesshoumaru testét hatalmas fény járta át. Mindannyian reménnyel telve várták, hogy mi fog történni. Megérte. Sesshoumaru pár perc múlva mocorogni kezdett, és lassan a szemét is kinyitotta. Lina nagy megkönnyebbülést érzett a szívén. Sessy először nem értette, hogy mi történt vele. Tulajdonképpen az őt figyelő két aggódó szempár idegesítette a legjobban.

-        Mit bámultok? – szólt rájuk egy kicsit ingerülten.

-        Látom a modorod semmit sem változott, én is örülök, hogy felébredtél. – válaszolt mosolyogva Lina.

-        Miért talán életveszélyben voltam?

-        Hát eléggé… –szólalt meg Rin, aki szintén örült.

-        Egyébként miért tettél, ilyen őrültséget? – vágott a szavába Lina, mielőtt még Sessy válaszolhatott volna Rinnek.

-        Mire gondolsz? – kérdezte értetlenül Sessy.

-        Arra, hogy megmentettél engem a Souryuuhától.

-        Hát… nem tudom. – válaszolt, de egyértelműen zavarban volt. – Talán azért…

-        Igen… - Lina idegei kezdtek dagadni.

-        Mert… nem akartam, hogy a leendő társam meghaljon. – Sessy ezt olyan gyorsan mondta ki, mintha attól félt volna, hogy útközben elveszíti a fonalat. :o)

-        Szóval így állunk. – felelte sunyi mosollyal Lina. – akkor meg van bocsátva. ;o)