A kicsi lány és a nagy szellem találkozása

V. Fejezet – Az igazság az, hogy…

Azonban ekkor még ő sem sejtette, hogy a számításaiba egy kis hiba lesz. Ugyanis a Sötét nagyúr még mindig Lina erejére pályázott, így ő és Naraku Lináékat kereste, és ez alatt pusztította el a falukat. Tehát valahol majd „egymásra találnak” az ellenségek. De ki tudja hol?

A következő nap megpihentek. Sesshoumaru feltett szándéka az volt, hogy holnap Rin és Yaken már nem jönnek velük, de ezt valahogy közölni kellett velük.

-        Yaken! – kezdte Sessy.

-        Igen, uram.

-        Holnaptól itt maradtok Rinnel, ebben a barlangban. Biztonságosnak látszik, és elég messze van a csatától, tehát gyakorlatilag nem eshet bajotok.

-        Ilyen hamar nagyuram

-        Igen. A szagok alapján úgy látszik, hogy nem csak mi keressük Shabranigdot, hanem ő is minket…

-        Az nem úgy van. – szólt közbe Lina – a Sötét Nagyúr… nem téged… nem Rint… és nem is Yaken keresi…

-        Hát akkor kit? Csak nem…

-        Eltaláltad. Engem akar… pontosabban az erőmet, és bármire képes, hogy megszerezze. Éppen ezért keltem útra. Megölte a barátaimat az erőmért, de… nem tudta megszerezni. Egyszer… egyszer már legyőztem, és most is legyőzöm, még ha… még ha az életembe is kerül. Sesshoumaru! Shabranigdo nagyon-nagyon erős. Oly annyira, hogy te azt el sem tudod képzelni. Én, aki már harcoltam vele van valamennyi fogalmam ereje nagyságáról, de még én se láttam teljes erejéből harcolni. Talán, mert nem adtam neki egyszer sem esélyt rá. – ezt Lina gúnyos mosollyal mondta – Zheffiednek is csak arra volt ereje, hogy szétzúzza a testét, és a világ hét különböző helyére elzárta őket. Ha viszont egyesülnek, akkor már az én varázserőm se menthet meg minket. Éppen ezért kell, azelőtt megölnünk, mielőtt megtalálja a darabjait. Azért mondtam ezt el most neked, hogy tudd, nem egyszerű szörnnyel van dolgunk. Minden szörny urával, a Rubinszemű Shabranigdoval.

-        És ezt miért nem mondtad el eddig nekem?

-        Mert azt hittem tudod, de mikor láttam, hogy nincs a szemedben félelem, rájöttem, hogy te nem is ismered a Sötét nagyúr történetét, csak annyit tudsz róla, hogy gonosz és fenyegeti a világot.

-        Hát ez tényleg így van. De ezek után is elmegyek veled.

-        Ugye tudod, hogy az életeddel játszol? Gondolj bele mi lesz velük, – itt Rinre és Yakenre mutatott – mit kezdenek nélküled.

-        Tudnak ők magukra vigyázni. És én döntöm el, hogy mit kezdek az életemmel.

-        Ahogy akarod. Holnap reggel találkozunk. Addig is pihenj! Erőt kell gyűjtened a csatára! Nekem el kell intéznem valamit. Reggelre visszaérek.

-        Hova mész?

-        Aludj! – Lina rámosolygott Sessyre és elhagyta a barlangot.

A közelben lévő vulkán felé vette az útját. Hogy miért pont arra, azt maga sem tudta, csak a lába vitte. Tulajdonképpen fürödni indult. Sejtette, hogy a vulkán közelében lehetnek forró vizű tavacskák. Fél órájába sem telt és máris talált egyet. Nem volt túl nagy, viszont kellemes volt a hőmérséklete. Levette ruháit és bement a vízbe. Szerette az ilyen fürdőket. Könnyen ellazulhatott tőle az ember, és így könnyebben tudott gondolkodni. Azt szerette volna, ha a barátai újra vele legyenek. Nagyon hiányoztak neki. Nap, mint nap eszébe jutottak. Naga, Zelgadis, Amelia, Xellos, Shilphiel, Gourry – bárcsak újra együtt lehetnék velük. Talán, ha Shabranigdo legyőz és elveszi az életem, akkor újra láthatom őket, de… Sesshoumaru. – A gondolatai most a szellem körül forogtak. Olyan sok ideje együtt vannak, és még soha nem látta őt mosolyogni. Tud egyáltalán? Biztos tud