Különkiadás (a kedvedért):
A kis csapat hirtelen megtorpant. Villámok közepette leszált az égből, a nem kívánt vendég. A honyau nem tétlenkedett, elővette kardját és nekirohant. A támadott fél testvérére nézett ki nagy irammal száguldott felé, a kihúzott karddal. Neki se kellett több, elővette saját fegyverét és összecsaptak. A távolban maradtak rémülten szemlélték az eseményeket. A küzdő felek közül a harc kezdeményezője megszólalt:
-Miért jöttél?
-Tanácsért.
A szél tökéletes fújással tüntette el a semmibe a hangokat, így hát a távollévők csak a mozdulatokat észlelhették.
-Milyen tanácsért?- kérdés közben hátraugrott és letámasztotta kardját pihenő helyzetbe. A másik nekirohant és a kardok szikrázva találkoztak. A szellem a honyau szemébe nézett és még lejjebb fogta a hangját:
-Te már jártas vagy a szerelemben.
A honyau meglepődött, de tartotta a támadás súját.
-Valamennyire. Tetszik valaki?
A támadó fél ugrott most hátrébb, mintha ő nem bírta volna saját csapását. A félszellem érezte, hogy a kérdés elől tért ki. A kis csapat a közdőtér széléről figyelte feszengve a csatát. A honyau nekirohant bátyjának, akik kitért előle.
-Igen, valaki megtetszett.
A honyau újra támadt, kardját úgy fordítva, hogy az ellenfelet könnyedén ketté tudja vágni.
-És ki az?
A szellem kivédte a támadást.
-Az mindegy.
A félvér érezte, hogy valami nem stimmel, ígyhátmégegyszer nekifutott.
-Ki tetszik neked?
A félvér érezte, hogy valami nem stimmel, ígyhátmégegyszer nekifutott.
-Ki tetszik neked?
A két testvér arcát most szinte csak egy lehellet választotta el egymástól. Mindketten elszántan meredtek egymás szemébe és a  válasz, az elválasztó kulcsszem megérkezett:
- A szélboszorkány.
A honyau testéből elszállt az erő a megdöbbentő válasz hallatán és ezért a földön landolt.
-Mi?!
A távoli csapat éppen készült volna segítségére sietni, ha a szellem nem nyújt kezet testvérének és nem segíti föl. Ígyhát döbbenten áltak meg és nézték a további eseményeket.
A két fél ott állt és beszéltek...
- Nem akartam egy ideig elhinni, hogy érzek valamit is iránta, de mikor véletlenül meghallottam, mikor magában beszélt, nem volt már kétségem érzelmeiem felöl.
-Miért? Mit mondott?
-A szél szabad lesz.
-Felszabadítod Naraku keze alól?- nézett kételkedv a vörösen izzó arcú szellemre.
-Megpróbálom.
A kis csapat észheztért. Még mindig ott áltak teljes fegyverzetben, bevetésre készen. Oda rohantak a két testvérhez.
- Mi történt?- szegezték a kérdést nekik.
A honyau értetlenkedve meredt társaira.
-Hogyhogy mi történt?
A szerzetes fejezte ki aggodalmukat:
-Miért nem harcoltok?
Most tűnt csak fel a testvéreknek, hogy leálltak a küzdelemmel. A szellem úgy döntött, hogy a töbiekkel nem osztja meg csevegésük tárgyát, ezért gyorsan távozott.
A honyau i szeretett voln aúgy tenni, mintha mi sem történt volna, de egy alapos kérdéssor álta útját.